A kínai orvoslás holisztikus szemlélete

Az öt elem kapcsolata

Kínában a nyugati kórházak annyira komplikáltan vannak felosztva osztályokra, hogy az már komoly problémákhoz vezethet.
Egy tréfás történet szerint, egyszer egy embernek evés közben kihullott a műfoga, azonnal ment a kórházba betegfelvételre. A fogorvos közölte, hogy a fog már lecsúszott a torokba és ezzel nem foglalkozik a fogászat, menjen a fül-orr-gégészetre; a fül-orr-gégészeten megvizsgálták, már bejutott a gyomorba, irány a gasztroenterológia; a gasztroenterológián, a „gyomor osztályon” megvizsgáltak, bejutott a belekbe, irány a „vékonybél osztály”; „vékonybél osztályon” megvizsgálták, kisült, hogy már elérte a végbélnyílást; a proktológián az orvos ránéz és felszisszen: Az ön ánuszának foga nőtt! Kérem inkább fáradjon át a fogászatra.

Lehet, hogy ez a történet túloz egy kicsit, de rávilágít a kínai és nyugati orvoslás kezelési elveinek eltéréseire.
A Hagyományos Kínai Orvoslásnak két fő jellegzetessége van: a „holisztikus szemlélet” és a „szindróma differenciáláson alapuló kezelés”. A kínai orvoslás holisztikus szemlélete azt jelenti, hogy egy adott problémát egészében kell vizsgálnunk.
Az egyensúlyra való törekvés és a köz javának szemelőttartása, ez a két alapgondolat átszövi az egész „han” kultúrát [a kínaiak magukat többségében a han népcsoporthoz tartózónak tartják], de az egységes szervezet elmélete [= holisztikus szemlélet] a kínai orvoslásban és a klinikai gyakorlatban elsősorban két aspektusban nyílvánul meg:

1. Az emberi test maga egy szerves egész
A kínai orvoslás megfigyelésen alapuló tudomány, és megfigyelésének tárgya az élő emberi test, tudományos elméletei mind a szerves életformákra vonatkoznak. Ebben tér el a többi a orvoslástól. Például a „csatornák és hálózatok” [= meridiánok = energiapályák] –ról szóló elméletét a japánok 50 évvel ezelőtt úgy próbálták bizonyítani, hogy halottakat boncolva keresték az emberi testen a meridiánok rendszerét, melyet a kínai orvoslás mellesleg már több ezer éve sikeresen alkalmaz. 30 éven keresztül nem találták meg. Végül megértették, a csatornákat és a hálózatokat [=meridiánok] csak olyan élő emberi testeken találhatják meg, ahol a szellem és a hús nem vált szét egymástól, az egész kínai orvoslás az élettel teli szervezetet kutatja, mely a vizsgálat pillanatában is él.
A kínai orvoslás szerint az emberi test számos társzervből, váltószervből, testrészekből, érzékszervekből és kivezetőnyílásokból épül fel. [pl.: a máj társzervnek megfelelő testrész az inak, kivezetőnyílása a szem]. Ezek szerkezetileg és funkciójukat tekintve különböznek, de nem önállóak és nem szakíthatók el egymástól, kölcsönösen befolyásolják és hatnak egymásra, elválaszthatatlan egészet alkotnak. Hogyha az emberi test élettanilag egy szerves egész, akkor ez kórtanilag sem lehet másképp. A kínai orvoslás úgy véli, ha az emberi test helyi szinten kóros elváltozást produkál, az az egész ember élettani funkcióinak egyensúlyvesztéséből fakad, mely kivetül a testrészre, de soha nem pusztán csak az adott rész problémájáról van szó. A kínai orvoslás ez alapján a külső kivetülés alapján képes diagnosztizálni a betegség gyökerét.
Ez a kezelési eljárásra is vonatkozik, ha a fejünk fáj, nem a fejet kezeli, ha a lábunk fáj, nem a lábat kezeli, hanem először megkeresi a betegség forrását, majd annak rendbetétele után a beteg egy bizonyos testrészén megnyilvánuló fájdalmak is maguktól megszűnnek. Az igazán jó kínai orvos mindeközben természetesen közli a beteggel a megbetegedés okát és hogy mire figyeljen oda, vagy mit változtasson az életvitelében, meggátolva, hogy a betegség kiújuljon.

Tegyük ezt érthetőbbé két kórtani eset bemutatásával: a beteg szeme véresen piros, duzzadt, száraz és fáj, a kórházban szemcseppet írnak fel neki. Pár nap használat után változatlanul piros, duzzadt és a fájdalom nem akar szűnni, ezért kínai orvoshoz fordul. A kínai orvos a duzzadt, piros, kiszáradt szemből, feszes pulzusból, kiszáradt szájból, keserű szájízből már világosan látja, hogy „qi megrekedés” okozta „máj tűzről” van szó [a „qi”-t általában energiának szokták fordítani, tévesen, inkább az “életfunkció” szinonímájának lehetne nevezni, a „máj tűz” pedig azt jelenti, hogy a yang-férfias jellegű tünetek a meghatározóak, tehát a túlzott mozgás-keringés, hőség, kiszáradás] mivel a máj kivezető-nyílása a szem, ezért a szemben idéz elő kóros elváltozást. A beteg diagnosztizálása során kiderül, hogy a betegség megjelenése előtt a beteg összeveszett valakivel és túlságosan eluralkodott rajta a “harag”. [a “harag” a kínai orvoslásban a 7 fő érzelem egyike és kifejezetten a májat sérti]

Egy másik esetben a beteg látása hirtelen elhomályosul, a kínai orvos megvizsgálja, pulzusa “vékony” és gyors, mindemellett szédül, sajog a dereka, nyelve élénk piros és lepedékmentes. A kezdeti diagnózis azt mutatja, hogy mája és veséje yin hiányos [a yin a yang párja, hiánya hasonlóan vezethet a yang relatív túlsúlyához, a yin-nőies jelleg hiánya elsősorban a folyadékháztartásunkat és a testnedveket sérti], ezért a májban vérelégtelenség alakul ki. Amikor az emberi test főbb szerveinek vérellátása nem elegendő, beindul az önvédelmi funkció, a test időlegesen csökkenti a szem vérellátását, ennek tudható be a látás hirtelen romlása. A beteggel folytatott beszélgetés során kiderül, betegsége előtt nagy mennyiségű alkoholt ivott, az alkohol károsítja a májat, ahogy a vesét is, a páciens vérelégtelenségének oka az alkoholizmus. A kínai orvos olyan receptet ír fel neki, mely a májat és a vesét táplálja, így a páciens hamar rendbe jön.
Bár mindkét fenti esetben a betegség a szemen tör ki, de a kínai orvos figyelemben tartva, hogy a szem “külső sérülését” szeretné meggyógyítani, a négy diagnosztikai módszert alkalmazva (megtekintés, szaglás-hallgatózás, kikérdezés, tapintás) megbizonyosodik afelől, hogy a betegség a máj “társzerv” kóros elváltozásából ered. A kezelési eljárás is a májra irányul és nem pedig a szemre. Mégis, a páciens külső betegsége, a szembetegség, gyorsan eltűnik.

A kínai orvoslás úgy véli, hogy az összes belső betegségnek lehet a testünkön külső megnyilvánulása, természetesen ugyanígy az összes külső tünet is visszavezethető valamilyen belső kóros elváltozásra. Sőt, a belső tár- vagy váltószerveink és közvetlenül hathatnak egymásra, ezért a betegség elemzésekor szintézisben gondolkodunk. Az ember mentális állapotának zavarai is okozhatnak testi-élettani zavarokat és oda-vissza, a halmozott élettani problémák eredményeképp megbetegedhet a lélek, gondoljunk csak a depressziósok és a fóbiások növekvő számára. A kínai orvoslás szemében az emberi test, az élettan és lélek elválaszthatatlan egységet alkot.

2. Az ember mint a természet és a társadalom része
Elmondható, hogy a “holisztikus szemlélet” a kínai orvoslás első számú filozófiai nézete. A “Sárga Császár belső könyve” újból és újból kiemeli: “ég és ember összhangban vannak egymással” más szavakkal: az emberiség és a természet egymásra vannak utalva. Ezért az emberek egészségéről és betegségéről nem lehet az egyén természeti és társadalmi környezetétől külön beszélni.
A “Sárga Császár belső könyve” nagyon sokat foglalkozik az “ember mint egység”, az “ember és természet mint egység” valamint az “egység megbomlása betegséghez vezet” kérdésével. Azért, hogy ezeket részletesebben kifejthessem az olvasóknak, később ezeknek a témáknak külön cikkeket fogok szentelni.

Nemcsak a kínai orvoslás de a modern tudományos kutatások is elismerik, hogy egyre több az olyan népbetegség mely a természeti jelenségekkel van összefüggésben. Pl.: a magas hőmérsékletű környezet csökkentheti a koncentrációs képességet, a precizitást, ronthatja a mozgáskoordinációt és a reakcióidőt. A forró, száraz, szeles környezet okozhat fejfájást, szédülést, ingerlékenységet, nyomasztó hangulatot, csökkent reakcióidőt, ezáltal növelve a közlekedési baleset esélyét. Amikor a napfoltok aktivitásuk csúcsán járnak a szívizom infarktusos megbetegedések száma nő, teliholdkor a vérzésre hajlamos embereken könnyebben jelennek meg vérzéses tünetek. Ahogy az ember rájött bizonyos természeti törvényekre, úgy elkezdett törekedni arra, hogy a természettel harmóniában éljen, ezáltal élvezze ennek a kapcsolatnak az előnyeit. Ezen a téren a “Sárga Császár belső könyve” abszolút előfutárnak számít, 2500 évvel ezelőtt kimerítő részletességgel beszél az ember és a természet kapcsolatáról és arról, milyen megbetegedések és sérülések érhetnek, ha szembefordulunk a természet törvényeivel.
Én úgy gondolom, minden ember életminőségét a saját életszemlélete határozza meg. Amikor testünk megbetegszik, figyelmeztet minket, hogy tartsunk önvizsgálatot, gondoljuk át életvitelünket. Nem jó, ha a betegség puszta gondolatától is szorongunk, ahogy az sem, ha egyáltalán nem törődünk vele. A betegség egy esély a testünk és a gondolataink párbeszédére. Amikor az életszemléletünk nem megfelelő, a szervezet emlékeztet, ha meghalljuk a szavát és változtatunk magunkon, a testünk boldogan tapsol és egészséggel jutalmaz meg minket.
Remélem a kínai orvoslásról szóló ismertetésem segíti önt, hogy párbeszédbe elegyedjék testével, ugyanis egy igazi kínai orvos hivatása az egészség megőrzése.

Minden vélemény számít!


kilenc − = 5